Az állóharc bibliája

Brain -

Az állóharc bibliája

Engedjétek meg, hogy prezentáljak nektek egy írást Jack Slacktől, aki az állóharc rejtelmeibe szeretne minket bevezetni, kedvenc könyvét alapul véve. Fogyasszátok egészséggel. Sosincs egyetértés, ha egy bokszot leíró könyvről van szó. Részben azért, mert ez egy fizikai művészet, és nem egy meghatározható tudomány, másfelől, mert a nagy edzők sosem ragadtak pennát, hogy lejegyezzék tudásukat. És persze ott van a rengeteg stílusa is az ökölvívásnak, melyek közül mindet sosem tudod megtanítani teljes mélységükben. A legtöbb könyvet a modern korban írták, és általában a blokkolásról szólnak, mintsem arról, hogy milyen stratégiára van szükséged a ringben.

De ne legyetek lelombozva, van néhány kivételesen jól megírt mű. Jack Dempsey műve a Championship Fighting, Daniel Mendoza által írt The Art of Boxing, George Carpentier keze munkássága, a Boxing as a Fine Art, és még sokan mások: Jimmy Wilde Art of Boxing, Champ Thomas How to Be an Ass-Whipping Boxer, John Walsh Boxing Simplified, Frank Klaus Infighting, Jim Driscoll négykötetes munkája, Nat Fleischer és James J. Corbett's How to Box.

De jelen cikkben maradni szeretnék Edwin L. Haislet által papírra vetett gondolatoknál. Haislet segédprofesszor volt fizikai tanulmányok területen, emellett a Minnesotai Egyetem bokszedzőjeként tevékenykedett, és egy sor Aranykesztyű bajnokot nevelt ki. Az amatőr világban akkoriban két meghatározó edző volt, Haislet, és baráti riválisa, John Walsh.

Előfordulhat, hogy Haislet nevével még nem találkoztatok, de sok, ma is népszerű bokszolóra volt nagy hatással, sokszor indirekt módon. Sok ellentmondás van Bruce Lee legendás The Tao of Jeet Kune Do műve körül is, mert állítólag a saját jegyzetei alapján készült, viszont több részről kiderült, hogy plagizált a mester. Lee majdnem minden jegyzete, ami az ütéstechnikákról és a stratégiáról szólt, korábban két könyvben is megtalálható volt: Jack Dempsey Bajnoki Küzdelem (Championship Fighting) és Haislet Boxing című művében. Feltételezem, hogy a The Tao az egyik leginkább olvasott harcművész könyv, és sok UFC harcos is ezt forgatta. Haislet olyan mély benyomást tett rám, hogy ezen inspirációból neveztem el ezt az írást  Az állóharc bibliájának.


Az előkészítések

Ami megjegyzendő Haislet munkásságában, az az, hogy mindösszesen 100 A5-ös oldalból áll. Ahelyett, hogy a védekezés, elhajlás, kivédekezés és egyéb módozatokat írná le, inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen metódusok voltak sikeresek az általa nevelt harcosokon. Haislet a „nyolc alap kontrából” négy elsajátítását tartja szükségesnek, amihez halkan megjegyezte, hogy nem is lehet mindegyik kontra mesterévé válni, hiszen ha minden támadás minden reakcióját mesteri szintre akarod fejleszteni, az több mint 700 technikát jelent. Ami valljunk be, nem kevés. És ez az, ami csodálatossá teszi Haislet szövegét: rangsorol, de enged a személyes igényeknek. Hitte, hogy mindenki mestere lehet négy kontra technikának, de az, hogy ezek melyikek a nyolcból, az csak rajtad áll. De ezek egy későbbi irományban kerülnek leírásra (fordításra), most fókuszáljunk az előkészítésekre, melyeket szintén Haislet vetett papírra.

Megjegyzendő, hogy Haislet sosem használta a „kombináció” kifejezést abban az értelemben, ahogy legtöbbünk ismeri. Ő abban hitt, hogy a támadások kombinációja legtöbbször csak egy felvezetés az utolsó ütéshez, ami bizony fájni fog.

Az Egy-Kettő-Három: 1-2, 1-3. 1-lépés-3, 1-2-3, 1-3-2

“[Egy kiváló bokszoló] minden csapását egy jól felépített sorozatba teszi bele, minden lehetőség kreál egy másikat, míg végül be nem csapódik egy tiszta találat.” Haisletnek volt jó pár ún. előkészítése, de mindet három kategóriába sorolja: Egy-kettő-három folyamat (The One Two Threes Sequence)., A három csapás (nem, nem a magyar törvény, hanem a The Triple Blows), és a Magas mély (High Lows). Egy-kettő-három folyamat a legegyszerűbb mindközül. Az alap egy-kettőt mindenki ismeri. Vezető kézzel egy egyenes (jab), majd a hátsó kézzel a következő (straight) egyenes. Ez az kombináció, ami sok karriert épített fel az idők során. Gene Tunney teljes meccstaktikája arra épült, hogy körözött a ringben, és a hibát kegyetlen egy-kettővel büntette. Ezek alapján érdemes megnézni a kissé elfeledett elsőkezes egyenes horog kombót. Horoggal kihúzni egy egyenest nagyon fontos dolog egy jó állóharcosnak. Lehet nem lesz annyira erős, mint az egy-kettő (jab-straight), de egy jó egy-három (jab-hook, azaz elsőkezes egyenes, horog) eléggé összezavarhatja az ellenfelet.

Természetesen volt néhány hatalmas ütő a boksz történelemben, akik ezzel a technikával kétszer olyan veszélyessé váltak. Kitűnő példa Joe Louis, aki mesteri módon ütötte a horgot egy jab után, és ezt követően egy olyan szép helyzetet teremtett a többször leírt egy-kettőnek, hogy öröm volt nézni a sok kidőlő ellenfelet.

Heist szerint a legjobb dolog, ha a horog és az egyenes közé egy lépést is beiktatunk. Ezzel a horog nyer egy kis extra „tömeget”, és így bitang erő lehet egy ilyen ütésben. Az alap védekezés az egyenes ellen a kéz letolása, angol nevén parry. Amikor parry-zel a jobb kézzel, a jobb állrészedet nyitottá teszed. És itt jön a képbe az egyenes-belépés-horog, amivel garantáltan szép álmokat adhatsz az ellenfelednek. Hogyan is néz ki ez a valóságba? Roy Jones Jr. meg is mutatja nekünk: Az egy-három-kettő vagyis elsőkezes egyenes, horog, hátsó egyenes nem mindenkinek lesz annyira ismerős.

Egy horog a jab után, és amikor az ellenfél próbálna visszabotorkálni az alapállásába, már kapja is a hatsókezest. Ebben az esetben (az ortodox, vagyis a jobbkezes felállásnál, balegyenes, bal horog, jobbegyenes), az ellenfél agya szinte csak a jobb kezére koncentrál és elfelejti, hogy van bal keze is. Ennek nagyszerű példája az Ingemar Johanssen versus Floyd Patterson mérkőzés.

Ez a zsenialitás ebben: hogyan segíti a két sorozat egymást. Haislet megjegyzése:

„Vannak olyan csapások, amik ránézésre teljesen természetesen követik egymást. Az egyik, egyenes, keresztbeverés, horog arra készteti az ellenfelet, hogy szűkítse a védekezést, mely kiválóan kinyitja egy kintről érkező horogra. Az egyenes, horog, keresztbeverés meg arra lett kitalálva, hogy helyet csináljon egy hátsókezes kiütésnek az állcsúcsra.

Tehát, az egy-kettő összehúzza a védekezést, és felépíti a horgot, ami megkerüli a kezet. Az egy-három kinyitja a védekezést, és egy szép lyukat csinál középen. Ha elmozogsz balra, ahogy a horog érkezik az egy-három-kettőben, az azt jelenti, hogy a jobb váll olyan pozícióba kerül, hogy szemben lesz a védekezésben keletkezett lyukkal, és pont az áll felé mutat. Ez megrövidíti a leküzdendő távolságot, és gyorsabban célba ér az ütés. Látni fogjátok, hogy a bal horog milyen szépen előkészíti a jobbost. Mindenhol (persze fordított állásnál – mint amilyen én vagyok, a szerk – ott agyban fordítsátok le magatoknak). Ez az első nagy ütés előkészítés, amit Igor Vovchanchyn szinte folyamatosan használt, csak úgy mint Mark Hunt, és még sok ezer más harcos.

A Három csapás: Bentről, Kintről

A Három Csapás picit bonyolultabb. Lényegében egy rendszerezett verziója annak a rohamnak (konstans fejmozgás közben horgok), ami Floyd Pattersont és Mike Tysont is híressé tett. A belső hármas – ami Haislet szerint Jack Dempsey kedvence volt – az az, hogy becsúszol befelé (az ortodox felállással balra) miközben egy jobbkezest küldesz testre, majd egy balhorog jön, ismét testre, amit egy jobbhorog fejez be fejen. Ezt nevezzük belső hármasnak, mivel az ellenfél vezető kezének és lábának a belső oldala felé indulsz meg.

A külső három egy csúszással indul kifelé, balhorog testre, melyet egy jobbhorog követ szintén testen, és most ballal fejezzük be a fejen. Ez a külső hármas, mert egy domináns szöget igyekszünk bezárni, az ellenfél lábának külső oldala felé, ahelyett, hogy a mellkas felé lépnénk. Valójában ez egy egyszerű, három ütéses roham, melyet egy belépő horog vezet fel. Belépni egy jobb horoggal teljesen alap – sok srác egyfolytában ezt csinálja a csapottal – bal horoggal belépni picit nehézkesebb. Ezek belharc kombinációk, olyanok számára, akik közel akarnak kerülni, és onnan pusztítani, mielőtt szétválasztanának minket. Haislet triplájának a szíve, lelke a két csapás a testre, amit egy fönti követ, mindezt folyamatos fejmozgással, így az egész egy elkerülő mozdulat lesz.

Folyamatos fejmozgás közben test, test, majd fejütés. Tyson élete legjobb időszakában. Ezt a rohamot egy belépés kezdi balra, amit egy jobbhorog követ testre: Belső hármas. Napjainkban a test, test, fej létfontosságú eleme a belharc kombinációknak – és ehhez hozzájön a belépés, amely ahhoz kell, hogy elkerüld az érkező ütéseket, az összekapaszkodást vagy a fejek összeütközését.

Magas mély, Mély magas

A Magas mély és a Mély magas olyan előkészítések, amik vagy fel vagy leviszik az ellenfél figyelmét, melynek végén olyan területre indítunk támadás, amit az ellenfél nem véd. Bal horog fejre, melyet egy bal horog követ testre, na ez egy klasszikus magas-mély kombináció. Ha ezt megfordítjuk mit kapunk? Igen! A klasszikus mély-magast! Haislet kedvence a bal horog fejre, melyet egy jobbos hátsókezes egyenes követ – mintegy demonstrálva azt, hogy az ő fő megítélése, hogy az egyenes és a körkörös támadások mindig egymást építik fel. Balhorog a testre, jobb a fejre. Ez a kombináció sok komoly leütést, és kiütést adott már a boksztörténelemnek.

Egy hírhedt mérkőzésen, Joe Louis megnyerte a nehézsúlyú világbajnoki címet az alábbi kombinációval: egy balhorog Jim Braddock könyökének belső oldalára, ezáltal félresöpörve azt, majd érkezett középre a jobbkezes hátsó egyenes. Egy hasonló rohamot nyomott Nick Diaz is az alábbi akcióban.

Szóval, ez a három sorozat, ami kiválóan készít elő bármilyen támadást. Ugye milyen egyszerű? És tudod mi a legszebb? Majdnem minden kombináció, vagy előkészítés, amit profi meccsen látsz – leszámítva néhányat, ami beletesz némi profi lábmunkát és szögmunkát – azok ebből a háromból építkeznek. Ezen kombinációk döntő többsége arra megy, hogy lejjebb vigye az ellenfél védekezését, hogy egy horoggal mögé tudj verni, vagy kinyisd középen – csakúgy, mint az egy-kettő-három sorozatnál - , illetve hogy kiaknázd a magas-mély előnyét, vagy a test-test-fej féle rohamokat a Hármas Csapásban. A legjobbak a fenti összes elemét tudják vegyíteni!