Az „Utcai Harcos” a DOJO-ban

Brain -

Az „Utcai Harcos” a DOJO-ban

Mind hallottunk róla, vagy talán láttuk is már. Egy srác besétál a terembe, és azt mondja, hogy ő egy utcai harcos, és ki szeretne hívni valakit, hogy bizonyítsa, mekkora keménytökű gyerek is valójában. A következő kép, hogy szerencsétlen nyüszítve fekszik összegörnyedve a ring sarkában, köszönhetően egy brutális testütésnek. A következő videóban ez nagyszerűen tetten érhető.

Mondhatjuk, hogy általában ez a leggyakoribb végkifejlet, ha azt hallod, hogy egy „utcai harcos” kihív valakit a teremben, de van itt pár másik befejezés, amitől talán kétszer is meggondolod, hogy elfogad egy ismeretlen harcos kihívását. Vegyük például a muay-thai.com írójának, Seannak a tapasztalatát: „Láttam egy srácot, aki azt mondta, hogy utcai harcos, egy előre jól látható fejrúgással… és baszki az a szar a semmiből jött!” A srác valahol 70-77 kilogramm körül mozgott, és ki akart hívni profi MMA-s srácokat (mind 90 kiló fölöttieket). Mondani sem kell, a profik jól ellátták a baját, jó pár meneten keresztül gyötörték, majd odadobták az amatőröknek, játszanak kicsit ők is.

És itt volt az említett esett, a megszégyenített srác megkapta az esélyt, hogy visszatérjen, és bizonyítson az amatőrök ellen. Képzeljétek el, úgy mozgott, mint egy partra vetett hal, és gyenge, béna technikákat használt. Elkezdték szétszedni, jól láthatóan zavarban volt, de nem is gondoltad volna, elküldte a villámgyors fejrúgását, és az amatőr srác eldőlt, mint egy kiszáradt fa. Síri csönd lett a termemben, és ahogy egyik kedvenc filmemben mondták: Beütött a szar.

Mindenki odament, hogy megnézze, hogy a srác jól van-e.  Az „utcai harcos” sietve levette a felszerelését, és olyan gyorsan próbált menekülni a teremből, amilyen gyorsan csak tudott. Amikor a srác felkelt, az utcai harcos lélekszakadva rohant kifele, hogy elkerülje a minden bizonnyal rá váró szörnyű verést. És itt a kérdés, hogy megéri-e vállalni a rizikót, hogy elfogadjuk a kihívást egy ismeretlen „kinti” harcostól? Sean véleménye szerint: igen. Harcosként és harcművészként igen is feladatunk és kötelességünk, hogy fényt adjunk a homályban élőknek, akik azt hiszik, bármit megtehetnek, amit csak akarnak anélkül, hogy bármiféle munkát fektetnének bele. Ha megnézzük ezt a 15 éves srácot, hogy hogyan szedd szét egy 20 éves utcai harcost, megkapjuk a tökéletes példát:

Másfelől, nem minden „klubbon kívüli” harcos, aki kihív valakit a termetekből lesz egy semmit sem tudó szájhős. Néha komoly tapasztalatokkal rendelkező harcosoktól jöhet a kihívás, csak azért, hogy leteszteljék tudásukat. És ebben az esetben is, én benne vagyok. És igen, van benne némi veszély, de ez benne van a küzdelemben, és igen, benne van, hogy meg fogsz sérülni és jól elver egy „külsős”.  Aki nem fogja kihagyni az alkalmat, hogy sarat dobáljon a termedre. De én úgy látom, a muay thai terem, ahová járok, nekem az a második otthonom. De ebben az otthonban azért készülök, hogy szétrúgjak jó pár segget. Ha nem vagyok arra képes, hogy a legvégsőkig megvédjem a termem becsületét egy senkiházi ellen, aki beesett az utcáról és kihívott engem, az nekem egyenlő azzal, hogyha valaki bejön a házamba a mocskos cipőjével, megeszi a kajámat, beleértve az Oreomat… senki nem eheti meg az Oreomat.

Te mit tennél, ha valaki, aki a te súlycsoportod, belépne a termedbe, és kihívna téged, vagy valamelyik harcostársad, hogy megküzdjenek az egész klub előtt? Megéri a kockázatot, hogy megküzdj vele, vagy tiszteletteljesen elutasítanád a kihívást, és mondanád, hogy keressen másik termet? Egy biztos. Magyarországon nem akkor divat ez (még??), mint külföldön, de érdemes elgondolkodni, hogy ha egyszer tényleg eljön egy ilyen pillanat, vajon hogyan is reagálnál?