Conor McGregor, Ido Portal és az MMA új mozgásfétise

bJJ, Brain, Egyéb, MMA -

Conor McGregor, Ido Portal és az MMA új mozgásfétise

Nincs ma forróbb téma az MMA világában a movement coachingnál, azaz mozgásedzésnél. Az új hívószót egyértelműen Conor McGregornak köszönhetjük: az extravagáns ír tavaly év végén, Jose Aldo elleni meccsére készülve paktált le Ido Portallal, hogy aztán tizenhárom másodperc alatt kiüsse a korábban rettegett brazil bajnokot. Ez a győzelem még akkor is sok új hívet szerzett a formabontó edzésmódszereknek, ha ennyi idő alatt vajmi kevés derült ki azok gyakorlati hasznáról.

McGregor az Aldo-edzőtábor során kezdett el olyan videókat megosztani, melyeken az izraeli mozgásguru irányításával különös, küzdősportokban szokatlan mozgásformákat gyakorolt. Ezek a mérkőzés hetében még hangsúlyosabbá váltak: a páros a bunyó célegyenesében a hagyományos, pontozókesztyűs felkészülést és sparringot elhanyagolva csak ezekre koncentrált. Palánkokon egyensúlyoztak, gyűrűn lógtak a parkban, és úgy másztak a fűben, mint az aligátorok és a csimpánzok. Azt mondták, így akarják kiaknázni test teljes kapacitását – úgy készültek a harcra, hogy a szó megszokott értelmében nem is készültek rá.

A hétvégi Nate Diaz-meccsre ráfordulva ismét felbukkant McGregor csapatában Portal, újra megsűrűsödtek az unortodox edzésmódszerekről tanúskodó videók. És ezek láttán sokakban újra felmerült a kérdés, hogy „Ez most kamu?” Nem, de nem is az új, mindent legyőző szuperfegyver – a mozgásedzés viszont valóban számos olyan előnnyel jár, melyet győzelemre lehet váltani a küzdőtéren.

Vissza a gyerekkorba

A mozgásedzés céljait nagyjából úgy lehet összefoglalni, hogy vissza akarja vezetni az embert a teljes természetes mozgáshoz, mely utoljára kiskorában volt a sajátja. Míg gyerekként futva, fára mászva, bukfencelve és kúszva szó szerint játék közben megtanuljuk a testünk teljes mozgástartományát belakni, addig az erre való képességünk rögtön utána, az iskolában tompulni kezd, hiszen ott jobbára az a feladatunk, hogy egy helyben üljünk és csendben figyeljünk. A testnevelés órák szinte semmire sem elegendőek, az iskolán kívüli edzések pedig – érthetően – csak az adott sportágnak releváns mozdulatok csiszolásával járnak. Felnőttként még rosszabbra fordul a tendencia a naphosszat tartó ülőmunkával, és azzal a heti néhány alkalommal, amikor lejutunk az edzőterembe.

Kilométerekre kerülünk teljes kapacitásunk kiaknázásától: az izmok, ízületek bemerevednek, a mozgástartomány beszűkül, a test bezárul. Az erőfejlesztő edzések, de még a legakrobatikusabb küzdősportok sem képesek önmagukban a teljes mozgástartományunkat újra kinyitni – pláne azért, mert ha sportolsz, akkor elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb sérülések és az ezekkel járó kényszerpihenők is, melyek tovább rontanak a helyzeten. Na, hát ezt a tendenciát akarja megfordítani a mozgásedzés: a cél az, hogy felnőttként is olyan szabad és nyitott legyen a testünk, mint gyerekkorunkban volt. Bár a módszer most lett divatos, valójában régi tudásról beszélünk.

Ginastica Natural

Az első, direkt küzdősportolóknak kifejlesztett komplex mozgásedzést Alvaro Romano brazil jiu-jitsu mester kezdte tanítani a kilencvenes évek elején, Brazíliában. A gyakorlatok összeállítását közel egy évtizedes kutatómunka előzte meg: Romano 1982-ben kezdte összegyűjteni és kombinálni a régi keleti mozgástechnikákat, nyújtó- és saját testsúlyos erősítő gyakorlatokat, majd ezeket ötvözte a BJJ számos mozzanatával.

Az eredmény egy olyan rendszer lett, mely a karate és a dzsúdó egyedül végzett formagyakorlataira hasonlít, de azoknál szabadabb és változatosabb: olyasmi, mintha a jiu-jitsu vagy más grappling ág mozdulatait gyakorolnád, a becsapódások és a sérülések veszélyei nélkül. A mozgássorok javítják az ügyességet, egyensúlyérzéket, ruganyosságot, ritmusérzéket és koordinációt, zsírégetésnek és erősítésnek sem utolsók, és mindezt a mozgás folyamatosságával és folyékonyságával érik el.

A Ginastica Natural első neves tanulója a brazil jiu-jitsu és a korai MMA egyik legendás alakja, Rickson Gracie volt. Gracie évtizedekkel a mostani felpezsdülés előtt kerekítette ki fegyverarzenálját mozgásedzéssel: az életéről szóló nagyszerű, Choke című dokumentumfilm egyik emlékezetes jelenetében a tengerparton végez folyékony sorozatokat – mindezt 1994-ben.

A Ginastica Natural Gracie neve ellenére nem került be a széles küzdősport-köztudatba. Később sem, pedig olyan modern MMA-nagyságok használták, mint Anderson Silva, Vitor Belfort, sőt, Georges St-Pierre is kiegészítette hagyományos gimnasztikai gyakorlatait a brazil módszerrel. Egészen a tavalyi év végéig és egy tetovált, nagyszájú ír állásfoglalásáig kellett várni, hogy a kevert harcművész-közösségnél beüssön a ménkű.

Két nagy iskola, két nagy tanítvány

A mozgásedzés néhány évvel ezelőtt lépte át a brazil jitsu közösség határait. Két új iskola kezdett hódítani, a népszerűbbik a fent már ecsetelt Ido Portal-vonal.

Conor McGregor 2013-ban, ACL-szakadása miatti kényszerpihenőjén kezdte el tanulmányozni Portal munkásságát. Az ír gyakorolni kezdte az Ido-videókban látott sorozatokat, két évvel később pedig már a csapatában látta vendégül a mozgásgurut. Portal iskolájának leginkább felismerhető jegyei az állatok mozgásának utánzása és a gyűrűs gyakorlatok. Portal elmondása szerint az utóbbinál természetesebb és szabadabb dolgot nem tud elképzelni a felsőtest megedzésére.

A másik, szintén neves MMA-snak köszönhetően előtérbe került iskola Erwan Le Corre MovNat-ja. A MovNat-ot Carlos Condit tette fel a bunyórajongók térképére – a Natural Born Killer McGregorhoz hasonlóan ACL- és meniscus-szakadása után kezdett el Le Corréval dolgozni 2014-ben, rehabilitációját elősegítendő. A MovNat módszerei 100%-ban a gyermekien szabad mozgáshoz térnek vissza: a fára mászás, a sziklaugrás, a lejtők pókjárásban való leküzdése és a többi technika egyértelműen azt idézi, ahogy kiskorunkban a természetben játszadoztunk.

„A precízió legyőzi az erőt. Az időzítés legyőzi a sebességet.”

McGregor első mondata az Aldo-mérkőzés utáni interjújából hamar szállóigévé vált. Maga a mozgásedzés lényegét is tömören összefoglalja – ám ha még ennél is velősebben kellene megragadni az újonnan divatossá vált módszerek gyakorlati hasznát a küzdősportokban, akkor a megfejtés a „hatékonyság” szó lenne.

Egy bunyóban, a heves ütésváltások közepette csak a bizonytalanság a biztos. Egy teljesen kaotikus élethelyzetben kell hatékonynak lenni – ennek kulcsa pedig legtöbbször nem önmagában a tökéletesre csiszolt technika és a hideg fej, hanem a mozgásbeli alkalmazkodás képessége. Ez az, amiben a furcsa, első látásra haszontalan mozdulatsorok segítenek. A felszabadított test hatékonyabban és gyorsabban mozdul, elkerüli a csapásokat, felveszi vagy megtöri a ritmust, mindig flowban és egyensúlyban van. A javított mozgásnyelvvel könnyebbek a hirtelen manőverek és az improvizáció, hiszen improvizálni akkor tudsz igazán, ha ismered a műfajod összes eszközét. Ez pedig a csapások mellett ez ugyanúgy igaz a mozgásokra is.

Amire a mozgásedzés biztos nem jó: nem fogsz tőle pontosabban és erősebben rúgni és ütni, és új fojtások és feszítések sem másznak a fejedbe, amíg a fák ágain lógsz. Tartsd észben, hogy a mozgásedzés a tested finomhangolására való, a kemény munka és a fáradságos tanulás alól soha nem fog felmentést adni.

Összességében elmondható, hogy a mozgásedzés haszna a küzdősportokban az ütések, a rúgások, a levitelek és fojtások közti tér és idő hatékony kihasználásában rejlik. A mozgásedzéssel elért plusz ügyesség, ruganyosság és ritmusérzék abban is segít, hogy olajozottan válts a jól begyakorolt támadások között. Azaz: lehetővé teszi, hogy a bunyótechnikákat hatékonyan hívjuk elő azokban a kritikus pillanatokban, melyeken a győzelem és a vereség múlik.

Források: BJJEE, MovNat, MotusFitness, FightCampConditioning